2010. augusztus 29., vasárnap

Tonhalsteak - egyszerűen jó!

A hétvégén fantasztikusan friss tonhalra tettem szert, amit a lehető legegyszerűbben készítettem el. Régebben kedveltem a teriyaki pácban érlelt változatot, és vonz a tonhal tatár gondolata is, de mivel még mindig egyfajta "konyhaválság" uralkodik rajtam, nagyon minimál üzemmódban főzök csak - ha muszáj.
A hal ellen viszont nem lehetett kifogásom. Az étel percek alatt kész lett, és mindenkinek nagyon ízlett.

Azzal kezdtem, hogy a tonhalszeletekre rácsavartam egy citrom levét, kicsit besóztam és citromborssal megszórtam.
A tányérokat előkészítettem: tettem rájuk rukkolát és paradicsomszeleteket.
Készítettem egy klasszikus balzsamecetes mártást 1 ek balzsamecet, 3 ek olivaolaj, só, bors összekeverésével, amivel megöntöztem a salátát.

Egy nagy serpenyőben egy kanál (sütnivaló) olivaolajat felforrósítottam. A tonhalszeleteket mindkét oldalát kb másfél-két percig sütöttem, míg a kérgük szép színt kapott, belül viszont még rózsaszínűek maradtak.


Azonnal tálaltam.
Ti szoktatok tonhalat készíteni? Ha igen, hogyan?

2010. augusztus 20., péntek

Csipkeműhely

Avagy hogyan lehet leggyorsabban szert tenni egy gyönyörű vállkendőre?
Az én esetemben egész biztos nem úgy, hogy megkötjük... hanem inkább úgy, hogy meglátjuk, beleszeretünk, addig próbálgatjuk, szeretgetjük, míg tervezője, kivitelezője végül hajlandó azt eladni...
Ezzel a fotóval szeretném illusztrálni, hogy a kendő azóta is szeretve és használva van, remekül illik a hangulatjavító pipellőimhez, valamint az immár sok éves kedvenc táskámhoz is!
Köszönöm Ercsu!

2010. augusztus 19., csütörtök

Kétszer sült császárhús

Akár hiszitek, akár nem, mióta megvolt a TV Paprikás műsor forgatása, nem eszem édességet. Egyszerűen nem kívánom őket, nem foglalkoztatnak, a recepteket sem bújom. Igaz, múlt héten azért sütöttem egy Rákóczi túrós tortát a vendégségbe, ahova mentünk, de azt is csak épp megkóstoltam ("quality contol").
Viszont annál jobban esnek a húsételek. Egyik kiemelkedő húsélményt az idén nyáron a Solier Cafe-ban ért: Omlósra sült mangalicapofa, tejes puliszkával és kovászos uborka velutéval. Rakjátok fejben össze az ízeket, és ha tehetitek, próbáljátok ki, mert megéri!!!
Ezek után jött a késztetés, hogy kipróbáljam Gordon Ramsay kétszer sült császárhúsát is, mely kb. másfél éve jelent meg a Good Food-ban. Még soha nem készítettem császárhúst, magam is meglepődtem, mennyire egyszerű. Az íze pedig: fenomenális!

Hozzávalók:
Malac húsos császárhús (kb 1-1,5 kiló)
1 ek koriandermag
2 db csillagánizs (opcionális, én legközelebb kevesebbet teszek bele)
egy csokor friss rozmaring, kakukkfű és pár szál petrezselyem
kb 1,5 liter libazsír

A húst bőros felével felfelé beleteszem egy akkora edénybe, amibe éppen belefér. Mindkét oldalát bedörzsölöm a mozsárba összetört koriandermaggal és egy ek. sóval. Rádobom a két csillagánizst és a zöldfűszereket. Óvatosan rálocsolom az olvasztott libazsírt, úgy, hogy mindenütt ellepje és előmelegített 150 fokos sütőben lefedve 3 órán keresztül sütöm.
Amikor kicsit pihent, kiveszem egy sütőpapírral bélelt nagyobb tepsibe, bőrös felével lefelé, és egy másik papírral letakarom. Egy tálcát teszek a tetejére és megrakom annyi konzervvel, befőttel, amennyivel csak lehet, hogy jól lenyomassam. Nem kell spórolni a súllyal, a cél az, hogy a felesleges zsírt kisajtoljuk!
Az építményt pedig a hűtőben éjszakáztatom, de akár három napig is kibírja.

Mikor enni szeretnénk, a sütőt előmelegítem 220 fokra. Az építményt lebontom, a malachús bőrét egyenletesen beirdalom. Egy olyan serpenyőben, amit a sütőbe is be lehet tenni, pár perc alatt megkapatom a bőrét, hogy szép hólyagos legyen. Ezután bőrös oldallal lefelé beteszem 20 percre a sütőbe. 20 perc múlva megfordítom a húst, a másik oldalát is lepirítom 3 perc alatt.
Vékony szeletekre vágva tálalom.

Mi ragaszkodtunk az eredeti recepthez, és sült sárgarépával és alma velutéval ettük, ami nemcsak ízben passzolt remekül, hanem könnyedségük is kellemesen ellensúlyozta ezt a fajsúlyos darabot.

Alma veluté:
2 nagy fej hagyma apróra vágva
2-4 nagy savanykás, hámozott alma kockákra vágva
2 dl húsleves
1,5 dl tejszín

A hagymát és az almát egy serpenyőben vajon 8-10 percig pirítom, amíg megpuhul, de színt nem kap. Ekkor felöntöm húsleveslével és 10 percig rotyogtatom. Végül hozzáadom a tejszínt és még 2 percig forralom. Sózom, borsozom. Turmixgépben vagy botmixerrel simára pürésítem.

Sült sárgarépa:
A zsenge, vagy vékonyra vágott sárgarépákat két percre lobogó sós vízbe dobom. Hideg vízben felfrissítem, majd alaposan lecsöpögtettem őket. Egy nagy serpenyőben egy kanál olivaolajon addig sütöm, míg egy kis színt nem kapnak. Sóval, borssal fűszerezem.

2010. augusztus 15., vasárnap

Vasárnapi ebéd - a borjúbécsi

Na vajon mi a legtipikusabb vasárnapi ebéd kis hazánkban (de az alattunk lakóknál tutira, mert minden vasárnap reggel a klopfolásra ébredek)? Hát persze, hogy a rántott husi.
Félre ne értsetek, én is szeretem. Az más kérdés, hogy még soha nem sütöttem "igaziból". Hogy miért? Mert mindenhol lehet kapni, mert úgyis anyu csinálja a legjobbat, és mert persze nem szeretem az olajszagot a lakásban...
Aztán a pénteki piacozás közben mégis vettem négy szelet borjúhúst, és vasárnap reggel mi is klopfoltunk :-D

Klopfolás után pedig paníroztunk és sütöttünk.
Csak a díszítésnél engedtük el magunkat kissé, amihez 2 főtt tojást, egy citromot, néhány ajókagyűrűt és kapribogyót használtunk.

Az eredményt én közepesnek könyveltem el, egy kicsit vékonyabbak is lehettek volna a szeletek és a panír is, bár a dolog így is túlmutatott az ehető kategórián.
Nem tudom mikor folytatjuk a kísérletezést, de addig is szeretnék egy kis közvéleménykutatást tartani:
Szerintetek mi a tökéletes rántott hús titka?

2010. augusztus 11., szerda

Lutea

Kész lett végre a Lutea sálam - életem első kötött csipkéje.
Anyaga: Zegna Baruffa "Cashwool" genciána színben
Súlya: 48 g
Mértei: 143 cm x 84 cm
Készült 2010.05.21 és 2010.08.10 között.

2010. augusztus 10., kedd

A töltött csirke esete a curryvel

Van tévénk, nem is kicsi (nem dicsekvésből, csak tényszerűen mondom), viszont nem nézzük. Azaz jó, ha két havonta egyszer bekapcsoljuk. Persze fizetünk vagy 50 csatornáért, mert a gazdaságot életben kell tartani és mi ezért elég sok mindenre képesek vagyunk...
DE! Májusi "tévézésem" során véletlenül pont az ausztrál sztárséf főzött, és én a képernyő előtt ragadtam a kávémmal a kezemben... Több ételt is készített, de engem ez fogott meg a legjobban, pár napon belül el is készítettem. ( sőt le is fotóztam, de csak most találtam meg a fotót és jutott eszembe, hogy erről írni akartam)
Aki szereti az ázsiai ízeket, annak ez is be fog jönni, de töltött csirkeként is nyugodtan eladható bármely konzervatívabb vendégseregnek.

A dolog rettentően egyszerű: vegyünk egy nagyobb csirkét, lazítsuk fel a bőrét és tömködjük a bőr alá a következő alkotóelemekből álló, aprítógépben 30 másodperc alatt elkészíthető tölteléket:

3 marék friss korianderzöld
50 g kókuszreszelék
4 zöld chilli felaprítva mag nélkül
4 gerezd fokhagyma
2 tk reszelt gyömbér
2 lime leve
2 tk barnacukor
só, bors ízlés szerint



Bár a klasszikus töltött csirke a hátán fekve sül, én mostanában jobban kultiválom a "lapított csirke" verziót, azaz  a csirkét kettévágom a gerince mentén és kilapítom. Így minden "értékes" bőr finom ropogósra tud sülni, bár egy kicsit nagyobb tepsire lesz szükségünk. Szóval akinek van egy jó erős kése vagy ollója, inkább válassza a lapos verziót, szerintem úgy finomabb.
A csirkét 200 fokon pirosra sütöm (kb egy óra alatt). Közben lehet locsolgatni,  ha pedig kész akkor az alatta összegyűlő pecsenyelevet öntsük egy edénybe és zsírtalanítsuk, mert szükségünk lesz rá a szószhoz.

A kókuszos szósz hozzávalói:
1 ek zöld currypasta (Culinaris vagy Ázsiacenter)
250 ml kókusztej
1 ek limelé
2 tk halszósz 
1 tk barnacukor

A szósz is megvan pillanatok alatt. A currypasztát forró serpenyőben kicsit megpirítjuk, hozzáadjuk a kókusztejet, a lime levet, halszószt és barnacukrot. Beleöntjük a pecsenyelevet és már tálalhatjuk is.
Mi rizzsel ettük és igen szerettük.

Ma viszont egy könyvesbolt kirakatában láttam, hogy ennek a "Bill gyereknek" kiadták már valamelyik könyvét magyarul is. Sajnos a bolt még zárva volt, így nem lapozhattam át, Ti beleolvastatok már? Ha igen, mi a véleményetek róla?