A legropogósabb "rántott" hús

Van amikor a munkahelyi menza ad az embernek ihletet. És ez még csak nem is lejtő teteje, no meg a vég kezdete, hanem vannak dolgok, melyek "egyszerűen" (és itt most a szó legszorosabb értelmében) JÓK.
Pl. a rántott hús.

A dolog pontosan ott kezdődött, amikor az a la carte menzán "kukoricás csirkemellnek" aposztrofáltak egy mandulás panírba forgatott csirkehúsdarabot. Mikor beleharaptam, kiderült, hogy a zsemlemorzsába kevertek néhány darab cornflakest, innen a név és a megtévesztő külső. Mindenesetre nagyon finom volt. Aztán később beugrott, hogy már számos tévés séf (és valószínűleg bloggertárs is) megénekelte ezt a dalt, ilyen vagy olyan formában. Gondoltam, nem nagy ördöngösség, én is kipróbálom.
Az eredmény minden várakozást felülmúlt, ráadásul Dani is jóízűen falatozta.

A dolog nem különösebben alapanyagigényes, a klasszikus rántott hús kellékein kívül csak egy zacskó natúr cornflakes kell hozzá ( a zsemlemorzsa helyett). Ezt viszont durvára kell törni. Hogy mennyire durvára, az pedig ízlés függő.
Én csirke felsőcombokat paníroztam, de legközelebb kipróbálom mellcsíkokkal is, amolyan "csikönnággetcc" feelinget imitálva (mert a mcdonalds-os népírtásra való). A tepsit kibéleltem egy szilikon sütőlappal (sütőpapír is megteszi, de az sem feltétlenül kell), kicsit leolajoztam, erre tettem a combokat. Mindegyik tetejére tettem egy kis darab vajat és 200 fokon egy órán keresztül sütöttem.
Hihetetlenül ropogós, teljesen átsült combokat kaptam olajszag nélkül.

Rákóczi túrós

Imádom a szakácskönyveimet, lelkesen próbálkozom mindenféle, a magyar ízlelőbimbók számára szokatlan vagy alig ismert ízzel. Aztán időnként újra felfedezem a magyar klasszikusokat is. Nagy kár lenne kihagyni őket a repertoárból.

Hozzávalók:
A tésztához:
240 g liszt
120 vaj
60 g cukor
egy tojás sárgája
1 dl tejföl
1 csomag sütőpor
1 citrom reszelt héja

A töltelékhez:
500 g túró (én a Cserpes Sajtműhelyére esküszöm)
100 g cukor (vaníliás cukor vagy vaníliaesszencia is mehet bele)
3 tojás
50-100 g mazsola
egy-két kanál zsemlemorzsa
egy pár kanál savanykás baracklekvár

A habhoz:
3 tojásfehérje
120 g porcukor

A tészta hozzávalóit összedolgoztam, majd a hűtőben egy félórás pihenőt engedtem neki. Sütőpapíron kinyújtottam, majd egy nagyobb téglalap alakú tepsibe tettem. 180 fokon világos zsemleszínűre sütöttem.

Közben a túrót kikavartam a cukorral és a tojások sárgájával. A fehérjéket külön felvertem és óvatosan hozzákevertem a túróhoz. Végül hozzáadtam a beáztatott lecsepegtetett mazsolát és 2 kanál zsemlemorzsát.

A félig sült tésztát kivettem a sütőből és megkentem a baracklekvárral, majd a túrókrémmel. Visszatoltam sülni.

Utolsó lépésként a tojáshab készült. Itt csak azótán kell beletenni a cukrot, miután a fehérjét már felvertük. Látszólag soha nem lesz belőle újra hab, de nem kell megijedni. Kitartóan dolgoztatni kell a robotgépet (vagy a férjet) és egyszer csak kész lesz a tükörfényes, kemény habcsoda, ami akkor sem esik ki az edényből, ha a feje tetejére állítjuk.
Én dupla mennyiséget készítettem (nyugodtan lehet triplát is), mert volt elfekvő tojásfehérje készletem. Vérmérséklet kérdése, hogy most leáll az ember habzsákba tenni a habot és rácsozni, vagy sem. Én sem.
Egyszerűen a kész tésztára simítottam, egy késsel kicsit megcifráztam, aztán visszatoltam a sütőbe, amíg egy kis színt kapott.

Fűszeres krémsajttal töltött csirkemell

Ez tipikusan az a recept, amiből száz lesz. Kb. 5 perc munkát igényel és egy órán belül tálalható.
Hozzávalók:
2 egész csirkemellfilé
150 g krémsajt
olajbogyó, aszalt paradicsom, zöldfűszerek (szóval ami van otthon)
egy gerezd fokhagyma
só, bors
1-2 darab paradicsom

A csirkemellet kettévágtam, majd minden felet újra kettévágtam (tasakot képeztem bennük). A krémsajtot (lehet füstölt vagy natúr is) kikevertem a fűszerekkel és a fokhagymával, majd a tasakokba kanalaztam. A melleket kívülről sóztam, borsoztam és egy kiolajozott tepsibe tettem. A paradicsomkarikákat vékonyra szeleteltem és a tetejükre tettem.
180 fokon egy szűk óra alatt átsültek.
Remek vacsora nem csak gyors hétköznapokra...

Grillezett teriyaki lazac uborkasalátával

A Kapitány elkezdett nagyon komolyan válogatni. Konkrétan arról van szó, hogy sima kifőtt tésztán, rizsen, krumplin, joghurton és sonkán (és savanyú "ubokkán") kívül nem nagyon eszik mást. Egy éve pedig még az indiai kaját is megette.... :-S
Hol rontottam el?
Két dolgot tehetek: vagy beállok erre a "natúr" vonalra vagy nem. Hát nem. Főzök, amihez kedvem és energiám van és ő legfeljebb kap egy szelet prágai sonkát a körethez. Aztán remélhetőleg ezen a korszakon is "túljutunk". Avagy a remény hal meg utoljára.

A férjem pedig mostanában halat enne. Úgy mindig. Magyarország tengeri kapcsolatait tekintve itt a beszerzés a leggyengébb láncszem. Van ugyan egy elvileg kitűnő forrásom, de ahhoz Törökbálintra kellene zarándokolnom, ami a XVI. kerületből, munka után, több mint heroikus vállalkozás.
Mielőtt bárki sajnálni kezdene, a helyzet azért nem olyan vészes. Tegnap például egész szimpatikus lazachoz jutottam az egyik piacon. A közelben.

Valami egyszerű, de nagyszerű dolgot szerettem volna, így teriyaki pácba tettem a halat és egy nem szokványos uborkasalival és rizzsel tálaltam, hogy mindenkinek akadjon fogára való a tányéron.

Hozzávalók:
A páchoz:
egy hüvelyknyi darab gyömbér lereszelve
2-4 gerezd fokhagyma áttörve (elvileg 2 nagy, de nekem 4 kicsi volt itthon)
5 ek szójaszósz
5 ek Mirin vagy száraz sherry
egy ek olaj
egy kis barnacukor (max egy ek)
Ebbe a lötyibe tettem a megnyúzott vastag lazacszeleteket pácolódni (kb 2 órát ültek benne).

Közben elkészítettem az uborkasalátát.
egy kígyóuborka
2 ek szójaszósz
2 ek rizsbor ecet
egy tk barnacukor
egy-két kanál pirított szezámmag
Az uborkát meghámoztam, majd a hámozóval vékony "tagliatelle"-re vágtam. A szójaszószból, ecetből és cukorból öntetet kevertem, amit ráöntöttem az uborkára. A szezámmagot megpirítottam, de csak közvetlenül tálalás előtt szórtam meg vele a salátát.

A lazacot nem a sütőben grilleztem, hanem felavattam vele a karácsonyra kapott hiperszuper grillserpenyőmet. Az eszköz multifunkcionális, mert nemcsak kaját lehet benne készíteni, hanem súlyzózásra is remekül alkalmas, esetenként szívlapátként is használható.
Szerelem első használatra!!! Már előre örülök, hogy nyáron nem kell majd az egész lakás a sütővel befűteni, ha egy kis grillvacsira vágyunk.

Csirketagine

Eddig egyszer próbálkoztam tagine-nal, egy Stahl recept alapján - totál katasztrófa lett. Konkrétan a kutya se ette meg és nem csak azért, mert nincs kutyánk.
Azért nem adtam fel egyből (így vagyok a nyúlhússal is), mert amit a fél világ imád, az nem lehet rossz. De most autentikusabb változatra vágytam. (Izé, valakinek nincs kedve egy marokkói gasztrotúrához?)
Így a múlt héten, mikor újra megtaláltam a hűtőben a még november végén elkészített sóban pácolt citromjaimat, nagyon megörültem nekik. Ezeknek 6-8 hét érés kell, így épp mostanában ideális felhasználni őket. Az Olive magazin receptje meg épp kapóra jött.

Hozzávalók:
4 csirkecomb vagy egy csirke
egy ek olaj
kis vaj
2 pácolt citrom
125 g zöld olajbogyó
kakukkfű és oregánó egy-egy ek (én frankón kihagytam, mert a szemem átugrotta)
egy csokor petrezselyem apróra vágva
kuszkusz a tálaláshoz

A páchoz:
1 hagyma reszelve
3 fokhagyma préselve
25 g reszelt gyömbér
egy kis csokor korianderzöld finomra aprítva
egy csipet sáfrány
egy citrom leve
3-4 kanál olivaolaj
Ezeket összekavartam, majd a csirkecombokra (8db felsőcomb) kanalaztam őket.
Fél napig pácolódtak.

Egy kis olaj és vaj keverékén elősütöttem a csibecombokat, majd a maradék páclevet rájuk kanalaztam, kicsit felhúztam vízzel. a citromok belsejét kivájtam, a héjukat vékony csíkokra vágtam, majd beletettem a raguba. Mellédobtam az olajbogyót is, és nagyon lassú tűzön, fedő alatt hagytam összeérni az ízeket. Sóztam, borsoztam, időnként fordítottam is rajtuk (bár enélkül is minden rendben lett volna).
Az utolsó fél órában levettem a fedőt, hogy a szaft kicsit besűrűsödjön és elkészítettem a kuszkuszt.

Remek lett. Tényleg.

Kifli, fánk és a hó....

Bárcsak azt írhatnám, hogy öcsémhez hasonlóan valami trópusi nyaralóhelyen lógatom a lábam már vagy négy (!!!) hete, ezért nem született még poszt ebben a hónapban... A valóság ehelyett az, hogy megint betemetett a munka - azaz elhavazódtam rendesen.
Nincs erőm nagyon kreatívkodni, írni, így a jól bevált (és részben már posztolt) kedvenceket szedegetem elő újra, esetleg egy-egy blogerrinától csenek ötletet (már ha van időm egyáltalán blogokat átfutni...)
Ezt a posztot most főleg azért írom, hogy később is könnyen megtaláljam a linkeket. Merthogy új kedvenceim lettek a következők:

Kezdjük rögtön a kifliőrülettel. Sajtkukac Nikinél figyeltem fel Bodza receptjére, amit azóta már többször el is követtem-mindenki nagy-nagy örömére.
Még sosem sütöttem kiflit, de most azon csodálkozom, hogy bírtuk ki eddig nélküle.

Én 35 dkg lisztből, kb 2,5-3 dl tejből, 15 g friss élesztőből, 25 g vajból és egy tk sóból készítem a tésztát. Szerintem akkor lesz jobb, ha kicsit lágyabb, mint egy pizzatészta.
Tojással sem kentem le, így olyan kis hétköznapi kinézetűek lettek :-D

Talán még annyit, hogy vaj hiányában egyszer maradék tejszínt öntöttem hozzá és mit sem rontott az állagán!

Második emlékezetes dolog a hónapban a fánksütés volt. Életem első darabjával tutira akartam menni és Limarához (hát kihez máshoz?) fordultam receptért. A dolog annyira jól sikerült, hogy tervezem a következő "fánkbulit".