2008. október 5., vasárnap

Narancsos-gyömbéres kacsamell

Abból a szempontból szerencsésnek mondhatom magam, hogy a fiúk nem túl válogatósak. Az egyetlen "kázusz bélát" a tésztafőzés jelenti, ugyanis ahogy én szeretem, az a férjemnek nyers, ahogy ő, az pedig nekem túlfőtt... Képzelhetitek.
A kacsa is neuralgikus téma. Addig már eljutottam, hogy most már megeszi, de a "roséra" sütést még nem sikerült elfogadtatnom. Így rá szoktam számolni plusz 5 percet a sütési időkre, hogy ne egyedül vacsorázzam... (na jó, nem ilyen durva a helyzet, valójában azt szeretném, ha ízlene neki).
A narancsos kacsa jól bevált favorit, többféle receptet is próbáltam. Most éppen a Stahl Judit féle készült, hogy fogyjon kicsit a terhességem alatt ipari mennyiségben legyártott narancslekvár. A receptet kicsit átdolgoztam, tehát jöjjön az én verzióm:

Hozzávalók:
2 kacsamell
só, bors
1-2 nagyobb narancs
A mázhoz: 1 dl narancslekvár
1 gerezd fokhagyma
1 ek szójaszósz
egy fél hüvelyknyi friss gyömbér reszelve vagy egy csapott tk őrölt gyömbét
egy ek konyak

A kacsamelleket a bőrös felükön beírdalom, sózom, borsozom. Egy vastagfalú sütőedényt felforrósítok, és bőrös oldalukkal lefelé beleteszem a húsokat. Kb 3 percig sütöm, aztán megfordítom és újabb 3 perc következik.
A máz hozzávalóit összekeverem, a sütőt beizzítom 220 fokra. A hús alól minden zsiradékot kiöntök, majd visszapakolom a szeleteket a bőrös felükkel felfelé. Lekenem őket a mázzal, lefedem és a sütőbe dugom 20 percre, majd 5 percig fedő nékül pirítom.
A húsokat kiszedem az edényből, a visszamaradó pörcöt pedig frissen facsart narancslével kapatom fel. Addig kavargatom láng felett, amíg közepesen sűrű mártás nem lesz. A biztonság kedvéért átszűröm, majd egy-két kanál vajjal selymessé varázsolom.
Nagyon finom és nagyon gyors!

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

De jó! Nekem általában nagyon nem szokott sikerülni, de talán így, ezzel a leírással, újra nekivágok. Úgyis van a mélyhűtőbe néhány darabka kacsamell.
A libamellre is hasonló a recept, vagy azt nem szoktál készíteni?

Millie írta...

Szia Ági!

Libamellet még sosem készítettem! De ami késik, nem múlik!