2008. május 16., péntek

Vaníliakrémes rebarbarapite karamellizálva

Szerintetek hányszor érdemes nekiugrani egy receptnek, mielőtt az ember végleg feladná? Nekem ez a 3. próbálkozásom, és még mindig ott tartok csak, hogy randa, de mennyei! Mentségemre szóljon, hogy az első kettő tavaly volt és a tapasztalatokat nem jegyzeteltem le.
De hogy jövőre ne a nulláról induljak újra itt ez a poszt :-D

A történet eleje banálisan egyszerű: Csinálok egy omlós tésztát 225 g lisztből, 150 g vajból, 25 g cukorból, egy tojássárgájából és egy kanál hideg vízből. Kibéleltem vele a nagyobbik (30 cm-es) piteformám és elősütöttem. Rózsaszínnél egy árnyalattal tovább.

Közben 70 deka rebarbarát feldaraboltam és megfőztem. (max. 2 perc)
És készítettem egy vaníliakrémet. Ehhez 250 ml tejszínes tejet felforraltam egy fél rúd vaníliával, majd hagytam kihűlni. 55 g cukrot habosra kevertem 3 kis tojás sárgájával, majd belekevertem egy csapott evőkanál étkezési keményítőt. A langyos tejről leszedtem a pillét, kidobtam a vaníliát és összekevertem a tojásos masszával. Óvatosan főzni kezdtem, épp addig, amíg sűrűsödni nem kezdett.
A krémet kicsit kihűtöttem, majd összekevertem a rebarbarával és a tésztára öntöttem.
150 fokos sütőben kb fél órán keresztül sütöttem.

A gondok ott kezdődtek, amikor a karamellhez értem. Az előző próbálkozásaim a grill alatt mentek tönkre-ugyanis a tészta kilógó széléből mindig előbb lett brikett, mint a tetején a cukorból karamell :-S
De most kaptam egy forrasztópisztolyt! Nem ám olyan kis konyhai toszt, hanem rendes nagyfiúsat. Öregem, majdnem felgyújtottam vele a konyhám! Ne nevessetek!
Azt hiszem valamelyik tömítés nem volt jó, ezért csaptak mindenfelé a lángnyelvek. Hálistennek semmi tragédia nem történt, de én remegő lábbal úgy döntöttem, hogy legyen mégis a grill, majd ülök mellette és akkor nem ég meg, ha időben kikapom...
Hát megégett. Kész voltam. Karamell persze nuku.
Elővettem újra a lángszórómat és minden tömítést meghúztam rajta. Gondoltam, lesz ami lesz, ebből karamell lesz! És lett is végül nagy kínnal.
Amire rájöttem: A cukrot szektoronként kell szórni és azt rögtön hevíteni, mert különben beleolvad a krémbe és onnantól nem müxik a dolog. Nem kell nagyon mozgatni, hanem pontról-pontra haladni...
Persze nem lett az a borostyánszínű eredmény, amire vágytam, de ez legalább már elfogadható és ehető. A megégett tésztaszéleket lepöcköltem, a kép mutatja a végső eredményt.
Mivel sok karamellt elbír a rebarbara, legközelebb vastagabb réteggel dolgozom és gyorsabb kézzel. Grill nélkül. Egyébként isteni az íze!

3 megjegyzés:

chriesi írta...

Ez isteni fincsi lehet!

miniMálna írta...

nem is néz ki rosszul, ne túlozz! :)

izmiri írta...

megéri a kinlódást ????????